N/A_H001

N/A_H002

  Budapesti, Magyarországi Szállás - Hotelek Budapesten és Magyarországon  
AngolNémetFranciaSvéd
Gyorskereső Skype - Hívjon bennünket!  
Tel.: +36 30 59 28 362
+36 21 25 25 089
e-mail: info@justbookit.hu
wwwJustBookIt
Call me! Chat with me  
KEZDőLAP
 
 SzállodaBudapesti és Magyarországi szállodák - Airoport Transfer in Europa > Car rental > Motorhome > Sightseeing > Cruises > Programs in Hungary
 ÉttermekBudapesti Éttermek - Vendéglők Magyarországon
 Repülőtéri TranszferBudapest - Repülőtéri Transzfer
 BuszbérlésAutókölcsönzés Budapest
 AutóbérlésAutókölcsönzés Budapest
 LakóautóbérlésAutókölcsönzés Budapest
 Városnézések »Programok - Túrák »Parlament látogatásBudapest Városnézés
 Hajós városnézés »Vacsorás hajóBudapesti Hajós városnézés
 FogorvosFogászat

Budapest Parlament - Országháza

Városnéz? Programok: Parlamenti Látogatás

"A hazának nincsen háza" - írta 1846-ban keser?en a magyar polgárosodás h?skorának egyik legnagyobb költ?je, Vörösmarty Mihály. A honfoglaló Árpád vezér unokái valóban sok évszázadon át úgy hoztak törvényt, hogy nem volt állandó szállása az országgy?lésnek. De erre nem is volt szükség, hiszen ?k maguk - a f?papok, bárók, nemesek és városi polgárok - voltak az "ország", amerre ?k jártak, ítéltek, tanácskoztak, ott volt a "haza". Ám az államalapító nagy király, Szent István óta éppen Vörösmarty nemzedékének idején - a reformkorban, s az azt követ?, 1848-as forradalom éveiben - fordult a legnagyobbat a magyar történelem kereke. A gazdasági szükségletek, a társadalmi küzdelmek és a kulturális ösztönzések következményeként a társadalom kiváltságolt százezreib?l és alávetett millióiból ekkoriban formálódott ki az a történelmi közösség, amelyet magyar nemzetnek nevezünk. A Széchenyi István és Wesselényi Miklós, Deák Ferenc és Kossuth Lajos, Kölcsey Ferenc és Pet?fi Sándor kezével, szavával alakított "országnak", az ?k és legjobb társaik önfeláldozó munkájával tudatosan szervezett "nemzetnek" pedig már nagyon is szüksége volt arra, hogy saját háza legyen. A budai hegyen magasodó királyi várpalota tömegének ellensúlyaként lent, a pesti Duna-parton. Az alattvalók fölött beláthatatlan magasságokban trónoló uralkodói akarat helyett az országlakosok önkormányzatának, saját sorsukról való demokratikus döntéseiknek ünnepélyes helyszíneként és lelkesít? szimbólumaként.

Felépül a "haza háza"

Soprontól Szabolcsig, Besztercebányától Szegedig, Nagyszombat tól a Rákos mezejéig sokfelé ülésezett a magyar rendi országgy?lés az elmúlt ezredévben. A 18. századtól jobbára a Bécshez közeli Pozsonyban. Többször felvet?d? javaslat megújításaként itt hangzott el 1843 júliusában az a reformellenzéki indítvány, hogy a törvényhozásnak a formálódó régi-új f?városba, Pest-Budára kellene költöznie. Szeptember folyamán országgy?lési bizottság vette kezébe a ház ügyét, és a Pest városával folyó sikeres egyeztet? tárgyalásokra utalva nem kisebb tekintély, mint a jövend? miniszter, Klauzál Gábor jelen tette ki, hogy "hely lévén, az ige testté fog válni". Ám a következ? évben kiírt tervpályázat díjaiért - avagy csak beadott pályam?veik visszaszerzéséért - még a hatvanas években is hiába instanciáztak a résztvev?k! Amire végre törvény született az országházról, nemcsak a test lett egészen más, mint amilyennek négy évtizeddel korábban elképzelték. Az ige - a népképviselet és az annak felel?s kormányzás eszméje - is másképp csengett a század végén, az akut válság korszakába lép? dualizmus éveiben, mint reformkori születésekor, a polgárosodás még nyitott alternatívái idején. Az 1882-ben kiírt újabb tervpályázatot Steindl Imre (1839-1902) m?egyetemi tanár nyerte meg.

Nemzedéktársaihoz hasonlóan ? is úgy vélte, hogy korának építészeti problémáit úgy oldhatja meg a legjobban, ha - a modern technika segítségével - régmúlt korok stíluselemeib?l viszonylag szabadon állítja össze alkotásait. Ez a historizmus a felvilágosodás óta hódított a m?vészetekben, el?bb az antik görög és római stíluseszményt újrafogalmazó klasszicizmus, majd a romantika keretében, immár a középkor és a koraújkor építészeti formavilágának újraalkalmazásához nyújtva teret. A m?vészek egy csoportja valódi rekonstrukcióra, "tiszta" neoromán, neoreneszánsz vagy neobarokk alkotások létrehozására törekedett. Más m?vészek a nagy stíluskorszakok alapformáinak keverésével próbálkoztak, ám az így kialakuló eklektika is - néhány jelent?s kivételt?l eltekintve - a romantikus tartalom elmúltával m?vészi zsákutcába torkollott. A történeti formák építészeti közhellyé koptatása ugyanis id?vel lehetetlenné tette, hogy hitelesen hordozhassák az épületben kifejezhet? emberi értékeket, maradandó mondanivalót. A m?vészettörténetírás és sokezer látogató közös véleménye, hogy Steindl Imre pompás Országháza a historizáló eklektika szerencsés kivételei közé tartozik.

Külsejének stílusa az 1830-as évek Angliájában kibontakozó Gothic Revival (gótikus újjászületés) irányzatához köt?dik, - ebben a felfogásban született Ch. Barry és A. W. Pugin remekm?ve, a londoni Parlament is. Steindl, az ? nyomukba lépve, nem félt merészen újítani ott, ahol az épület funkciója megkövetelte: a gótikában jószerével ismeretlen formaelemet, kupolát helyezett monumentális alkotása középpontjába. Éppígy alkalmazta az épület bels? tereinek szervezésekor is a reneszánsz és a barokk elveit. Legnagyszer?bb példája ennek a kupolához vezet? díszlépcs?. "Én az új Országháznál új stílust nem akartam teremteni - vallotta akadémiai székfoglalójában -, mert ilyen, századokra szóló monumentális épületet ephemer részletekkel nem kezelhettem, hanem igenis arra törekedtem, hogy a középkor e remek stílusába szerény módon, óvatosan, mint azt a m?vészet mindenkoron okvetlenül megkívánja, nemzeti és egyéni szellemet hozzak be." 1885. október 12-én vágott bele az els? kapa a Lipótvároshoz tartozó rakparti Töm?-tér laza talajába, és tizenhét éven át, átlag ezer ember dolgozott a m? elkészültén. A kor leghatalmasabb beruházása volt ez, s mivel lehet?ség szerint minden részletét magyar anyagból, magyar technikával, magyar mesterekkel akarták elkészíttetni, egész iparágakat lendített fel (pl. a márványbányászatot, izzó gyártást) a gigantikus összegbe - a tervezett 9 millió forint (18,5 millió korona) helyett 38 millió aranykoronába - kerül? vállalkozás. Mintegy 176 000 köbméter földtömeget mozgattak meg, 40 millió téglát húztak fel, fél milliónál több díszkövet faragtak a falak díszítésére. (A puha sóskúti mészkövet sajnos hamar kikezdte az id? s az id?járás; folyamatosan cserélik ki a jóval keményebb sütt?ire.) A 268 méter hosszú, középen 123 méter széles, a kupola tornyával 96 méter magasra emelked? épület közel 18 000 m2-t foglal el és 473 000 köbméter térfogatú.

Az épület egy három és fél hónapon át készült, átlagosan 2-5 méter vastag, hatalmas betontányéron áll. 90 küls? és 152 bels? szobor magasodik a falakon, emellett kívül megyei és városi címerek, belül a hazai flóra virágmotívumainak sorai dekorálják a falakat.

A díszítéseknél alkalmazott 22-23 karátos arany összmennyisége mintegy 40 kilogramm. Az épületnek 27 kapuja van, belül 29 lépcs?ház és 13 személy- és teherlift szolgálja a közlekedést és szállítást. Az épületben valamivel több mint 200 irodahelyiség van. Az Országház méreteir?l fogalmat adhat a következ? becslés: mintegy 50 ötemeletes lakóház férne el a belsejében! Esztétikailag a Duna fel?li oldal a f?homlokzat, de a hivatalos f?bejárat a Kossuth térr?l nyílik. A kritikusok máig felemlegetik, hogy a tér és az Alkotmány utca hibás rendezése folytán (ezt Steindl amiként az épület teljes befejezését - már nem érte meg) sajnos nem nyílik kell?en távoli, reprezentatív rátekintési perspektíva a homlokzat és a kupola megfelel? városképi érvényesüléséhez. Az épület szimmetrikus szerkezete alapjában követi egy kétkamarás országgy?lés funkcióit. Akár a washingtoni Capitolium esetében, itt is a törvényhozás egy-egy házát szolgálta, illetve szolgálja az északi, illetve a déli szárny (közepükön a kiemelked? tet?vel jelzett üléstermekkel), és az összeköt? kapcsot - s egyben az együttes ülések színhelyét - adja a hatalmas kupolacsarnok. A II. világháború befejezése óta az épület a törvényhozó mellett otthont ad a végrehajtó hatalom legfels?bb vezetésének is. Északi frontja a miniszterelnök, a déli a köztársasági elnök rezidenciája, míg a parlament elnöke a bejárati épületrész észak-keleti sarokszobáiban dolgozik.

A díszlépcs?

A hármas osztású, hatalmas f?bejárathoz vezet? széles lépcs? két oldalán oroszlánszobrok fogadják a látogatókat - Markup Béla, illetve a háborúban elpusztultat újraformáló Somogyi József alkotásai. De a turistacsoportok nem ezen az úton, hanem a XII. kapun keresztül, a f?homlokzattal párhuzamos bels? folyosón érkeznek a díszlépcs?höz, parlamenti sétájuk kezdetéhez.

A f?bejárattól egyetlen lendülettel a kupolateremhez vezet? díszlépcs?-csarnok Steindl mester egyik legragyogóbb épít?m?vészi alkotása. Különösen impozáns az a megoldás, hogy a pihen?t?l a kupola felé immár a bels? tér majd teljes szélességében vezet tovább a f?lépcs?! Méltán kapott éppen itt, a bal oldali márványfalon helyet 1904-ben a m?vész bronz mellszobra, Stróbl Alajos munkája. Az iparosmunka szeretetét ékszerész édesapjától örökölte Steindl lmre, de a bécsi neogótika kiemelked? mesterének, Friedrich Schmidtnek tanítványaként sem felejtette k?m?ves inaséveit. S?t, egyetemi tanárként sem átallotta kezébe venni a vakolókanalat, hogy a k?m?ves mesterséget kitanulva még szakszer?bben vezethesse be tanítványait a m?emlékrestaurálás rejtelmeibe. A díszlépcs?-csarnok mennyezetét tartó oszlopok közül kiválik nyolc sötétvörös szín?, hat méter magas és négy tonna súlyú gránit szál. Svédországból származnak, egyetlen sziklatömb valahány. A lépcs?re lepillantó, koronázási jelvényeket tartó apródfigurák horgany öntvényb?l készültek, kissé er?ltetetten idézve a festett gótikus faszobrok modorát. A mennyezet tükreiben Lotz Károly három allegorikus freskója segít értelmezni, miféle fogalmakhoz társítsuk a csarnok nagyszer? térélményét. A bejárat oldalán "A törvényhozás apotheózisa" látható, pontosabban az ezeréves magyar törvényhozásé, mivel a kép centrumában magasodó oszlopon leghíresebb törvénycikkeink sorakoznak (aligha véletlenül a kiegyezéssel az élen...). Az antikizáló talapzatot a vérszerz?dés domborm?ve díszíti, a figurák kezében pedig felt?nik a magyar címer és a szent korona.

 másik kép tárgya "Magyarország Dícs?ítése" ugyancsak egyértelm? történelmi utalásokkal: a címerpajzsot tartó n?alak lábainál balról Széchenyi István, jobbról Pet?fi Sándor vezeti Huszár Adolf nevezetes szobrát idéz? testtartásban a magyar ruhás, magyar zászlós lelkesült tömegeket. A kett? között elhelyezked? harmadik képen a magyar állam ún. középcímerét - Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Erdély, Fiume és Magyarország egyesített heraldikai szimbólumát - tartják Lotz jellegzetes, légiesen könnyed angyalfigurái.


A kupolacsarnok

A lépcs?n felérve a térélményt szenzációsan kitágító, tizenhatszöglet? körfolyosóra lép a látogató. A kupolacsarnok bels? csillagmennyezete természetesen jóval alacsonyabb a küls? kupolánál, de a leleményes szerkesztés folytán 27 méteres magasságát a körterem 20 méteres átmér?jéhez képest így is imponálóan magasnak érezzük. A pompás csarnok - az épület szerkezeti és gondolati középpontja - egykor az országgy?lés mindkét háza együttes üléseinek adott otthont. A f?bejárati fronttal együtt egyébként ez volt az Országház legkorábban elkészült része, mivel már 1896-ban itt tartották a parlament millenniumi ünnepi ülését. A kupolacsarnokban körbepillantva tizenhat uralkodó szobra és címerpajzsa ad rövid történelmi leckét - mind ezeréves históriánkból, mind a dualizmus korának történelemszemléletéb?l - a pillérkötegekben gyönyörköd?knek.

Szemben a f?lépcs?vel Árpád nyitja a sort, majd - balról jobbra haladva - Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, II. András, IV. Béla, Nagy Lajos, Hunyadi János és Hunyadi Mátyás következik; azután az erdélyi fejedelmek közül Báthori István, Bocskai István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György; végül pedig három Habsburg: III. Károly, Mária Terézia és II. Lipót zárja e jócskán kompromisszumos összetétel? szoborgalériát.

A királyszobrok - s a társalgókban, termekben, folyosókon elhelyezked? megannyi társuk - alkotói a kor nevesebb szobrászai közül valók: többek között Bezerédy Gyula, Holló Barnabás, Kiss Antal, Kiss György, Kallós Ede, Köll? Miklós, Ligeti Miklós, Mátray Alajos, Mayer Ede, Damkó József, Szécsi Antal. Anyaguk a már említett horgany öntvény mellett a modern magyar kerámiaipar európai rangú m?helyében, Zsolnay Vilmos pécsi gyárában készült különlegesség : a pirogránit. Burkolásra ideális - az országház udvarainak falain számos ponton pirogránit hordozza a hazai növényvilág stilizált motívu mait. De szobrászati alapanyagnak - immár kilenc évtizede egybehangzó kritika állítja - sajnos nem volt a legszerencsésebb választás. "Éktelenked? és papagáj színeit?l kacérkodó apró, szobornak nevezett figurák" - így min?sítette Pap Zoltán képvisel? 1902-ben a konvencionális megformálásukat az élénk színekkel csak méginkább hangsúlyozó alkotásokat. Mivelhogy az anyag mellett legalább ilyen, vagy tán még nagyobb problémát jelent a megmintázás kötelez?en unalmas egyöntet?sége. A kritika tehát jogos, miközben maguk a szobrok kezdett?l fogva sajátos, nélkülözhetetlen összetev?i a "haza háza" hangulatának. A kupolacsarnok pilléroszlopainak oldalában márványtáblák jelzik, nem üres szó csupán az, amit úgy hívunk, nemzeti emlékezet. Az Országház megépítését, a honfoglalás millenniumának megünneplését, Szent István intelmeinek részleteit, s végül - talán egyfajta kárpótlásul, hiszen mindenképpen az uralkodók között lett volna a helye II. Rákóczi Ferenc dics? emlékezetét hirdeti ez a négy márványba vésett oklevél.

Termek a kupolacsarnok körül

Nevezetes helyiségek övezik a kupolacsarnokot a Duna fel?li oldalon. Szemben a díszlépcs?vel az impozáns méret? - a folyó menti homlokzaton oszlopsoros erkélyfolyosóval kitüntetett - Vadászterem nyílik, az Országház nagyebédl?je. "Megharsan a völgyben hajtók riadása, / Nincs földön, égen sincs, vadnak maradása" - idézi fel Arany János gyönyör? sorait Körösf?i-Kriesch Aladár a déli falra festett freskón. Az alagsori konyhából ételliften érkez? ebédet nem szokványos látványként köríti a bölénnyel viaskodó hun testvérkirályok, Buda és Attila fejedelmi mulatsága. Ám ha valaki a vadászdráma helyett békésebb látványra vágyik, a terem északi oldalán a magyar szecesszió kiemelked? mesterének balatoni halászatot ábrázoló freskójában gyönyörködhet. A tihanyi félsziget, s rajta a bencés monostor, az el?térben pedig a hálóvonást irányító szerzetesek meg jelenítése ezeréves történelmünk egy másik tradíciójáról, civilizációs teljesítményeink csöndes munkásairól mesél. A mennyezeten Tardos-Krenner Viktor ábrázolta az aratás, a szüret és a b?ség allegóriáit, míg a bejárati falsíkon Spányi Béla festette meg öt híres-neves magyar vár m?vészi látványát. A háború alatt a képek sajnos elpusztultak, de nemrég valamennyit gondosan újrafestették. Az els? a Hunyadi-birtokok központja, Vajdahunyad; azután a Thurzókat, s Thökölyt idéz? Árva vára következik; középen az Anjouk és a Hunyadiak Visegrádja (az egyetlen, amelyik ma is Magyarországon magasodik); majd Klissza, a német lovagrend nevezetes dalmáciai er?ssége, s végül Csák Máté fészke, Trencsén. A Vadászterem sarkainál két kisebb terem nyílik: a déli a képvisel?i büfének ad otthont, míg az északi - a Gobelinterem - sajtótájékoztatók gyakori színhelye. Az 1920-as években került a falára a nevét adó, kilencszer három méter széles sz?ttes, harminc szöv?n? két évi munkájának pompás eredménye. "A vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát - idézi fel a Rudnay Gyula tervezte kép Béla király névtelen jegyz?jének sorait: ... azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának." Bár több mint valószín?, hogy hazaszerz? ?sapáink sohasem tanácskoztak Pusztaszeren, Anonymus ötletes helynévmagyarázata immár évszázadok óta szilárd szimbóluma a magyar alkotmányosság megszületésének.

A képvisel?házi ülésterem és társalgó

Ha a díszlépcs? fel?l érkezve megállunk a kupolacsarnok közepén a hatalmas rózsacsillár alatt, jobbra s balra pillantva csodálatos térélmény keretében tárul fel el?ttünk az épület funkcionális szerkezete. A mindkét irányban húzódó társalgókon és a nyitott ajtókon keresztül akadálytalanul hatolhat az üléstermekig, az elnöki pulpitusokig a tekintet. Az épület küls? megformálása során Steindl mind az északi, mind a déli szárnyon kiemelked? tet?szerkezettel jelezte, hol tanácskozik a történelmi magyar országgy?lés két háza. Mivel 1944 decembere óta a magyar törvényhozás egykamarás, tehát csak egy testületb?l áll, az északi oldali, egykori f?rendiházi ülésterem gyakran nemzetközi tanácskozások színhelyeként szolgál. Forduljunk tehát el?bb a déli oldal, a mai magyar országgy?lés otthona, a képvisel?házi ülésterem felé. Az út a társalgón keresztül vezet. Ez a terem a képvisel?k közötti termékeny eszmecserék helyett - ennek ma már inkább a folyosó a színtere - els?sorban a sajtó hadiszállása. Hatalmas, vöröses árnyalatú sz?nyege nemzetközi ritkaság; szobordíszei a reáltudományokat, továbbá az ipar és a kereskedelem fontosabb ágazatait megjelenít? allegóriák. A kutatók a korszak ellentmondásos m?vel?déspolitikájának jeleként értékelik, hogy az Országház festészeti feladatainak elkészítésében aránytalanul nagy szerepet kapott a szerényebb tehetség? Vajda Zsigmond. Ebben a teremben jobbára meglehet?sen zsúfolt kompozíciói közül a hun-magyar mondavilág köréb?l vett jelenetek - Csodaszarvas, Attila kardja, Buda halála, Emese álma - láthatók. A társalgóval átellenben, rövid keresztfolyosó túloldalán nyílik a képvisel?házi ülésterem.

A kiemelked? tet? csúcsíves ablakain át egyenletes fény világítja meg a "haza háza" legfontosabb termének hatalmas, patkó alakú, 25 méter mély, hátsó falánál 23 méter széles, 17 méter magas bels? terét. A színhatásban az arany mellett egy méltán híres épít?- és díszít?anyag, a szlavóniai tölgyfa meleg barna tónusa érvényesül - e nemes anyagból hasították egykor a Lánchíd zárgátjának cölöpjeit is! A kiváló akusztikájú ülésteremben eredetileg 438 képvisel?nek készítettek speciálisan formatervezett b?rüléseket, míg a patkó bels? körének bársonyszékeiben a mindenkori kormány épp jelen lév? miniszterei ülnek. A teremnek a félemelet terébe már belesüllyesztett középs? részén, az elnöki emelvényb?l nyíló, a gépíró terembe vezet? lejárat el?tt a gyorsírók asztala áll. Egykor minden ülés el?tt ide tornyozta fel a parlamenti hivatalszolga a magyar állam tíz évszázados jogalkotó tevékenységének summázatát, a Corpus Juris köteteit is. Az akusztikai okokból viszonylag magasra épült emelvényen az elnök és a jegyz?k foglalnak helyet. Közvetlenül az elnöki asztal középs? faragványában mementóként ?rzött sérülés: a parlament tárgyalási szabályait durván megsért? Tisza István házelnököt célozta az a pisztoly, amelyb?l végül ide csapódott be a golyó. Az 1912. június 4-én elkövetett merénylet azon törvénytelen és er?szakos lépéseket igyekezett megtorolni, amelyekkel Tisza letörte az ellenzéknek a parlamentet megbénító obstrukcióját (a tárgyalások technikai akadályozását). Az ellenzék viszont arra hivatkozott, hogy a lakosság többségét kirekeszt?, sz?k választójog alapján választottakkal szemben nem köti a parlamentarizmus erkölcsi szabályrendszere. A merényl? azután maga ellen fordította fegyverét, a sértetlen házelnök pedig rendületlenül vezette tovább az ülést. Akadtak máskor is drámai pillanatok a "haza házá"-ban, a berendezés összetörését?l kezdve ellenálló képvisel?k rend?ri kivezettetéséig. Az elnöki emelvény két szélén nyíló ajtók fölé ezért is kerültek oda a rendcsinálás hatékony segít?i, az ún. viharcseng?k. De hangjuk helyett inkább a magasban látható szobrok - az Egyetértés, a Béke és a Bölcsesség allegóriái - hivatottak csendesíteni a honatyákat. Bár igaz, ami igaz: a kazettás mennyezet közelében álló, jócskán aranyozott horganyfigurák között ott a Dics?ség, az Ékesszólás és a Háború is... Az elnöki emelvény felett a középcímer látható, míg a zárófal két oldalán Vajda Zsigmondnak - a társalgókban festetteknél jobb kvalitású - temperaképei. A bal oldali az Osztrák-Magyar Monarchia szimbolikus születésnapját - az aradi vértanúkat bitóra küld? Ferenc József magyar királlyá koronázását - ábrázolja. Sokszorosan fontosabb azonban a másik: ezen szintén egy Habsburg a f?szerepl? - az el?bbi apjának unokatestvére -, de jócskán eltér? szerepkörben.

A kép a modern magyar parlamentarizmus nevezetes pillanatát ragadja meg: István nádor 1848. július 5-én megnyitja az els? népképviseleti országgy?lést. Az országgy?lés intézményének magyarországi történetér?l persze csupán a célzatos legendák és a romantikus vágyálmok állíthatták, hogy eredete a honfoglalás koráig nyúlik vissza. A kutatás ma már meglehet?s biztonsággal meg tudja állapítani, hogy a mintegy kétszáz évvel korábbi eseményeket felidézni törekv? Anonymus a maga korának miféle intézményeit vetíthette bele a vérszer?dés bizonytalan emlékeinek leírásába, avagy amiként a Gobelinteremnél már szóba került - a Pusztaszer helynév magyarázatába. A középkori történelemben ugyanis szerte Európában az országlakosok gy?léseinek igen sokféle típusával találkozhatunk. Közülük - hazai viszonylatban is - a kora feudális államot irányító királyi tanács a legfontosabb. Az országos jelent?ség? bírósági és kormányzati ülésszakokon - pl. a szent király István-napi ünnepén, augusztus 20-án - fokozatosan b?vülhetett ennek összetétele azáltal, hogy azon a f?papokon és a bárókon kívül valamilyen formában megjelentek a társadalom más csoportjainak képvisel?i is.

Sokszor hadiszemle adott alkalmat gy?léseik tartására, máskor egyházi tanácskozás: az I. Szent László király elnökletével 1092-ben tartott, nevezetes szabolcsi zsinaton például világi el?kel?k közrem?ködésével, a papság és a nép tanúskodása mellett születtek a határozatok. Az országlakosok ezekhez hasonló gy?léséb?l igazi országgy?lés természetesen csak akkor lehet, ha már létezik az "ország" fogalma, vagyis a területi uralom olyan elképzelése, amelynek már nem kizárólag a király személye, hanem - vele együtt - egy olyan közösség a hordozója, amely több kisebb, politikai jogokkal rendelkez? egységb?l épül fel. Amiként azt a középkori oklevelek összetett vizsgálata bizonyította, ezek az egységek a rendek - jogaik és érdekeik közösségét az újrafelfedezett római jog és az ennek hatására is változó kánonjog segítségével fogalmazták meg. Az utóbbi évek egyik id?tálló kutatási eredménye, hogy bebizonyosodott: Hispánia, Anglia, egyes skandináv területek és egy közeli, kis fejedelemség, a friaul aquileiai patriarchátus mellett Magyarországon jelentek meg a legkorábban - már az 1270-1300 közötti évtizedekben - a korai rendi fejl?dés intézményei. 1277-ben, a Rákos mezején már olyan gy?lést tartottak az "ország" tagjai, amelyen együtt vettek részt a f?papok, a bárók, a nemesek és a kunok. A nemesek - zömében az egykori királyi szerviensek, a nevezetes Aranybulla kiharcolói - persze messze voltak még attól, hogy a királyi hatalom kell?en er?s támaszai lehessenek a tartományurak elleni hatalmi küzdelemben. Ám az 1290. és az 1298. évi országgy?lések törvényei - különösen a király formális rendi ellen?rzés alá helyezése két püspök és két nemesi tanácsos kirendelésével - azt világosan jelezték, hogy a korai rendiség intézményeit szervez? magyar f?papi, egyházi értelmiségi csoport nem csupán a korabeli európai jogi-politikai m?veltség élvonalába tartozott, de imponáló felel?sségtudattal igyekezett irányítani az Árpádok végnapjaiban anarchikus viszonyok közé süllyed? ország sorsát. Az Anjou-kori felvirágzás idején a korai rendi intézmények emléke elhalványult. E korszak ritkán tartott országgy?lései nem maguk hozták, csupán a királytól kérték a törvényt. Majd csak a 15. század els? felében, Zsigmond uralkodása végén, I. László s f?ként Hunyadi János kormányzósága idejében szilárdult meg a rendi monarchia, s annak központjában - a királyt segít?, de egyben törvényekkel korlátozó - rendi gy?lés intézményrendszere Magyarországon. Ekkorra már negyedikként az országlakosok egy újabb csoportja, a városi polgárság is jogot nyert arra, hogy képvisel?i bekapcsolódjanak a törvényhozás, az adómegajánlás, a hadüzeneti és békekötési tárgyalások, esetenként a nádor- és más f?méltóság választások, a bíráskodás stb. országgy?lési munkájába. 1608-ban törvény rögzítette az évszázados szokásjogot arról, hogy a f?papok és a bárók személyesen a fels? táblán, míg a megyék, a szabad királyi városok, a szabad kerületek (jászok, kunok, hajdúk) és a káptalanok választott követeik útján, az alsó táblán intézik az ország dolgát. A felvilágosodás szellemi programja, az ember személyes önrendelkezési jogának filozófiai és politikai elismerése a 18. század végét?l új követelményeket támasztott a magyar törvényhozással szemben. Ha születésénél fogva minden ember egyenl?, akkor az "ország"-nak sem csupán a kiváltságosok, hanem minden honfitársunk ugyanolyan teljes jogú tagja! A jobbágyokat s a többi nincstelen milliókat tehát miel?bb "be kell emelni az alkotmány sáncaiba", vagyis ?k is nyerjenek országgy?lési képviseletet - ez lett a gazdasági és társadalmi válságfolyamatoktól egyaránt sarkallt magyar polgári átalakulás reformkori alapozó szakaszának egyik legfontosabb követelése. Az államszerkezet polgári átalakításának programjában ez a törekvés - tehát a népképviselet megteremtése a megyékben és az országgy?lésen - szervesen kiegészült a parlamentarizmus másik alapkövetelménye, a felel?s kormányzás bevezetésének sürgetésével. E kett?s problémakör számos fontos részletét már az 1790-es években megfogalmazta Hajnóczy József, korai polgárosodásunk legjelent?sebb gondolkodója és vértanúja. Az 1830-as évek elején fokozatos bevezetésük f?bb lépéseiért indított harcot a jobbágyok és nemesek érdekegyesítését politikai programmá emel? Wesselényi Miklós és Kölcsey Ferenc, avagy a modern polgári nyilvánosság megteremtésében oroszlánszerepet vállaló fiatal Kossuth Lajos. Ugyan? képviselte a leghatározottabban az 1840-es évek Deák Ferenc és Batthyány Lajos vezette liberális reformellenzékében azt a felismerést is, hogy a kiváltságosoknak a bécsi udvarra támaszkodó er?i ellenében az országgy?lés csupán a népképviseleti reformmal kiszélesítve tudja gy?zelemre vinni a "haza és haladás" ügyét. 1848 forradalmi tavaszának lehet?ségét kihasználva, de valójában az azt megel?z? évtizedek szívós küzdelmének eredményeként születtek meg végül a népképviseletr?l és a felel?s kormányzásról szóló törvénycikkek - ezeken nyugszik mai országgy?lésünk m?ködése is. Vajda Zsigmond képe tehát - térhetünk vissza az ülésterembe - az els? olyan parlament megnyitását ábrázolja, amely kiváltságos rendek helyett immár szabad polgárokat képviselt (ha számukat vagyoni és értelmiségi cenzus sz?kítette is), és történelmünk során el?ször rendelkezett a végrehajtó hatalom alkotmányos felel?sségre vonásának jogával. A festmény Borsos József és August Pettenkofen litográfiája alapján készült, így a nádor és a Batthyány-kormány középponti csoportja mellett hitelesen jelennek meg a kor olyan neves liberális politikusai, mint a jobbszélen a kopaszodó Bezerédj István, t?le balra az ?szhajú, a képb?l felénk kitekint? Beöthy Ödön, az emelvényhez legközelebb álló Pulszky Ferenc, azután a bal oldalon, egy papi figura jobb és bal oldalán Teleki László és Andrássy Gyula grófok, avagy a balszélen ül? román demokrata tudós, Eftimiu Murgu.

A volt f?rendházi ülésterem és társalgó

A korábbi alsóházi - ma képvisel?házi - ülésteremmel átellenben, a kupolacsarnokból jobbra nyíló északi szárnyon található a rendi gy?lés egykori fels? táblájának örököse, a f?rendiház tanácskozó terme. A hozzá vezet? társalgó sz?nyege és falai - az építészeti szimmetriára dekorációs ellentéttel felelve - kék tónusúak; a szoborfigurák az agrár- és ipargazdaság néhány ágának allegóriái; végül a mennyezet képei Vajda Zsigmond történeti tárgyú kompozíciói közül valók. Szent László gyógyfüvet talál, Könyves Kálmán eltiltja a boszorkányégetést, Szent István fogadja a koronát hozó Astrik apátot, a Szent Kereszt apoteózisa, az igazságot szolgáltató Mátyás király, Nagy Lajos elrendeli a kassai dóm építését.

Érdekes kuriózum, hogy a m?vész e legutóbbi képre nemcsak önmagát festette oda, hanem a székesegyház restaurátorát, Steindl Imrét is. A f?rendiház termének impozáns bels? tere a háború idején er?sen megsérült. Javításakor - f?képp az ülésrendszert - nem eredeti állapotában állították helyre, de meg?rizte barna-arany ragyogását, és természetesen megmaradtak a zárófal fels? karzatát díszít? aranyozott horganyszobrok - a Tudomány, az Er?, az Igazság, a Kritika, a Hit és a Jótékonyság - allegórikus figurái. Jantyik Mátyás képei is az egykori, a képvisel?házéhoz hasonló aggályossággal kiszámított politikai tartalmat ?rzik: itt a magyar örökség önálló témakörét az ellenállási záradékot is tartalmazó Aranybulla kihirdetésér?l készített kompozíció hordozza, míg a Habsburgokhoz lojális történeti szálat a fiatal Mária Terézia trónját megoltalmazó katonai segély megajánlása képviseli.

Az üléstermek fel?l több folyosón át, változatos útvonalakon közelíthetjük meg a díszlépcs?-csarnok eddig nem említett, f?bejárat fel?li oldalát.

Útközben Róth Miksának, a századvég legjelesebb üvegfest?jének csodálatos ablakkompozícióiban gyönyörködhetünk.

Külön figyelemre érdemesek a f?t?rendszer díszrácsai, amelyeken át - a távvezetéken keresztül érkez? f?t?g?zzel temperált leveg? egyenletesen tartja a ház h?mérsékletét. A m?szaki tudás kell? gyakorlati leleményességgel párosul: a folyosókon számozott szivartartóval ellátott hamutálcák találhatók, így a képvisel?nek nem kell eloltania az illatos havannát, amíg beszalad szavazni az ülésterembe! A Delegációs terem folyosóját Dudits Andornak a f?bb miniszteriális ágakat szimbolizáló képei dekorálják: Honvédelem, Vallás és Kultúra, Igazságszolgáltatás, Földm?velés, Ipar, Kereskedelem. Egykor ugyanis innen nyíltak a miniszterek dolgozószobái (a házelnökében pl. korábban a vallás- és közoktatásügyi miniszter dolgozott). A f?bejárat fölött elhelyezked? nagyméret? terem onnan nyerte nevét, hogy a dualizmus idején az ún. közös minisztériumok (hadügy, külügy és a rájuk vonatkozó pénzügy) felett a két birodalomrész parlamentjeib?l kiküldött, 60-60 f?s delegációk gyakorolták a felügyeletet. Pesti tanácskozásaik idején az osztrák partnerek nyilván örömmel gyönyörködtek Dudits mester ifjúkori f?m?vének, a terem nyugati falát borító hatalmas szekkónak a látványában. Ferenc József 1867. évi megkoronázásának kardvágási jelenete persze napjainkban már kevésbé e régen elmúlt "rendszer" eredményeinek, mint inkább illúzióinak sajátos szimbóluma. A folyosó déli végén nyíló egykori miniszteri tanácsterem nevezetességei Lotz Károly "Erélyesség" és "Bölcsesség" cím? mennyezetképei - a mester legkiválóbb országházi alkotásai.

A köztársasági elnök fogadószobái

Napjainkban az Országház szárnyainak két széls? traktusa kiemelked? közjogi méltóságaink rezidenciái: az északi a miniszterelnök, a déli pedig a köztársasági elnök munkahelye. Az elnöki irodából két nevezetes terem is nyilik. Az egyikben a két világháború között a magyar kormányzók apoteózisát festette meg Udvary Géza és Diósy Antal. El?bbi a hosszanti falfelületen a déli harangszót hallgató Hunyadi János diadalát ábrázolta - innen származik egyébként a Nándorfehérvári terem elnevezés. Ugyan? festette az északi falon Kossuth Lajos kormányzói apoteózisát (Pet?fivel, Bemmel, Damjanich csal), míg az ablakok közt - Diósy Antal ecsetje nyomán - éppen Szilágyi Mihály kiáltja ki magyar királlyá az ifjú Hunyadi Mátyást. A negyedik fal képe eredetileg Horthy Miklóst dics?ítette, de ezt a háború után eltávolították és Patay Lászlónak II. Rákóczi Ferenc és Esze Tamás találkozását bemutató festménye került a helyére. Az elnöki irodából nyíló Munkácsy-terem a Parlament legjelent?sebb m?tárgyának otthona.

A Párizsban él? mester "Honfoglalás" cím? alkotása eredetileg a képvisel?házi ülésterembe készült, de nem csupán az akusztikai okokból megemelt elnöki emelvény miatt nem került oda. Számos honatya kifogásolta ugyanis, hogy Munkácsy Mihály gy?zedelmes alávetés helyett békés üdvözlésként ábrázolta a honfoglalók és a vízzel, földdel megjelen? ?slakosság (a nemzetiségek!) els? találkozását. Csak a húszas években került végül a kép mai helyére.

Az Országgy?lési Könyvtár

Nincs a világon parlament, amelynek ne lenne saját könyvtára. A jó döntések szakmai fedezetéhez rengeteg információ kell, s mivel az Országgy?lési Könyvtár ezt szolgáltató apparátusa a képvisel?k számánál jelent?sen több olvasó tájékoztatására képes, így e pompás intézmény egyben országos szakkönyvtárként m?ködik a jogtudomány, a legújabbkori történelem, az ENSZ-kiadványok és természetesen a parlamenti könyvészeti anyag területén. Itt található az Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központja is. (Az Országgy?lés iratait saját levéltára kezeli.) A mintegy félmilliós állomány használatát számos modern információs rendszer segíti. A hatalmas olvasó terem a f?emeleti Vadászterem alatt helyezkedik el.

                                                                  Városnéz? Programok: Parlamenti Látogatás

                                                  További városnéz? programok megtekintéséhez klikkeljen IDE.